2006. július 05. - 16:24 | Bajai Halászléfőző Népünnepély | RSS 2.0 | hozzászólás | trackback | | 456
 |
|
|
|
||
|
|||
|
Egyszer ki kellene vinni a Katit a térre! Ez a mondat a népünnepély szervezőinek egyik munkamegbeszélésén hangzott el. A rendezvényt előkészítő, lebonyolító stáb tagjai vicceltek. Tudták, hogy az eltelt tíz buli egyik legfontosabb háttérintézménye A Kati. Aki a legritkább esetben teszi ki lábát július második szombatján a művelődési házból. Pedig szereti a halászléfőzést. Mégsem hagyja el a főhadiszállást, ahol ilyenkor, azaz egy évtizede ő a főnök. Háziasszony, olykor több száz ember kiszolgálója, gyámolítója. Ernyei Katalin, akit kifaggattunk. Soha nem látok belőle semmit, de szeretem a népünnepélyt. Nekem már kedden kezdődik. Akkor szoktam beköltözni a művházba. De volt már, hogy vasárnap bepakoltam, mert ott kellett lennem. Aktívan kedden kezdődik a meló….és hétfő délig tart. Ilyenkor nagyon gyorsan telik az idő. Keveset alszom. Maximum 3 órát. De péntek és szombat éjjel semmit. Nincs rá idő. Egymást váltják a rendezők és ellátásra szükség van. Rengeteg kaja kell. Főleg szendvics. Volt, hogy ezerötszázat kellett kiadni. Meg vizet, kávét. Esetleg megszervezni, hogy kijusson a posztos rendőrökhöz, munkásokhoz. Segítség? Szokott lenni. Ketten állnak be a helyemre, amikor alszom. A lányom és a barátnőm. Bennük megbízok, rájuk merem hagyni. Ebédosztásnál is számíthatok rájuk. Az alkalmanként 130-150 adag. Itt van ez a rengeteg szervező, melós, főiskolás. Pakolják a padokat, asztalokat, tálcákat, építenek, díszítenek. Amikor kidőlnek, itt alszanak a házban. Gondoskodnom kell róluk. Szendvics, kaja, kávé, víz, szállás. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Meg amikor éhesek. Csinálok néhány szendvicset, vagy főzök virslit, sütök rántottát. Nem nagy ügy: például éjjel bedagasztok, reggelire lángost sütök. Volt már pirog is. Eleinte nem tudtuk, ennyi ember mennyit fogyaszt. Ma már tudjuk, ez nem téma. Elfogy 100 kiló kenyér. Meg 5-6 ezer zsemle. Rendes szendvicsek kellenek, szalámival, sajttal, paprikával. Ha éhesek, nem mondhatom, hogy nem adok! Talán egyszer nem volt elég kaja. Kenyér szokott maradni. Két-három kiló. Elhasználunk 4-5 ezer műanyag poharat, pedig sokan ráírják a nevüket, hogy ne kelljen újat elővenni. Kávéból nagyon sok fogy: egy hét alatt 20-22 kiló. Szükség van rá éjjel-nappal. Meg tejre, cukorra. Hát, ennyi a munkám. Ilyenkor egy hétig én vagyok itt az igazgató, a háziasszony. Én, aki huszonhetedik éve vagyok takarító. Igaz, most már diplomás. Ja, megszereztem a takarítói-higiéniai bizonyítványt, ötöst kaptam. Eddig szakképzeltlen voltam. Most már van papírom. A főnökök, Attila meg Béla, neveztek el Duracell Katinak. Állítólag kimeríthetetlen vagyok. Örültem neki. Annak is, hogy bírom, meg annak is, hogy elismerik. Pihenni? Szoktam. Augusztusban, amikor szabadságra megyek. Addig rendezni kell a számlákat, elszámolásokat, vissza kell szállíttatni a hűtőket. Meg ilyesmik. Hogy miért csinálom? Mondtam már: szeretem ezt az egészet!” Kapcsolódó bejegyzések:
|
