„Régen, nagyon régen, amikor még kisgyerek voltam, gyakran jártam el nagyapámmal horgászni. Akkoriban még itt sorjázott a város összes halászának minden csónakja. Szépen, rendben egymás mellett. Szótlan, mogorva ember volt a nagyapám, de szinte átváltozott, ahogy beültünk a csónakba, és kisiklottunk a vízre. Ráncai elsimultak, beszéde, kedve mosolygós lett. Akkor még nem rohantunk ennyire, mint most, sokat beszélgetett velem, tanítgatott mindenfélére, emberségre, becsületre, tisztességre, emlékszem is sok-sok mondatára.

Szerettem vele menni, vele lenni. Nyaranta, amikor már nem volt iskola, minden reggel vártam, lestem, mikor veszi kézbe a felszerelést, int a fejével: „Na, jössz, gyerek?”

Mentem, persze, hogy mentem. Mentem? Rohantam!

Később, nagyfiúként is jöttem nyaralni, büszkén mutogattam nagyapámnak a nagyvárosból magammal hozott kegyetlenül drága horgászbotot. Hümmögött a jó öreg, én meg csak dicsekedtem, mit tud a horgászbotom, hasonlítgattam az ő elhasznált, régi, kopott botjával. Aztán kint a vízen bámulva néztem nagyapámat, mert ugyan kevesebb halat fogott, mint én, de az a kevés, az jóval nagyobb volt.

Dühösen csaptam le a sok pénzért vásárolt botot, amit nagyapám lassan felemelt. Itt-ott igazított rajta, majd megfontolt mozdulattal bedobta a horgot és kisvártatva kiemelt egy hatalmas pontyot. „Nem az a fontos, fiam, hogy mivel horgászol, hanem, hogy hogyan.”

Kapcsolódó bejegyzések:

• Mirk István: Átkozott a hal a harmadik vízben
• Lévai Ferenc: Fontos árucikk lett a néptáplálék
• Farkas Attila: Nagyon fontos az ízek harmóniája
• Bajnai Gordon Baján van otthon
• Nehéz a boldogságtól búcsút venni: Országos Hallakomák Verseny és Apostol koncert volt Baján
• Országos Hallakomák Versenye: Baján a hal körül forog a világ