Hogy milyen volt a nempasszírozós kisebbség tizedik fiesztája, a bajai halászléfőző ünnep? Egy tripla gyökérkezelésnél is rosszabb, hogy nem tudtam lemenni, de az Index helyi kötődésű külsős szerzőjének tetszett. Érdemes megnézni a mutatós galériát, ami Pump Károly helyi fotóművész munkája. A cikkből amúgy sok más mellett az derül ki, hogy a tökéletes hallé birtokában a bajaiak nemhogy a szegedi levet, de a „bajai típusú” tolnai halászlét is lenézik.:-) Na szerencsére nem a tolna városit, ahonnan én is származom félig, hanem a tájegység halászlevét, konkrétan a paksit.

Tovább »

Peregnek a napok, hónapok, évek, és peregnek az események. Apró, stabil pontok után kutatunk talán valamennyien, mintegy  vázat keresve a sok eszközzel méricskélt, mégis megfoghatatlannak tűnő, egyre csak múló időnek. Ha közben hellyel-közzel még  jól is érezzük magunkat, akkor valamit már elértünk. Bajának, a bajaiaknak, a sok állandó és az új vendégeknek immár hét  esztendeje megvan egy tuti nap: július második szombatján ha törik, ha szakad, indulás a belvárosba. Bográccsal a kézben.
Tovább »

Tegyünk fel, hogy van két bajai férfi. Barátok. Gondoljuk azt, ők ketten gyakran főznek halat. Ebből következik: állandóan  vitáznak a legjobbnak ítélt módszerről. Bármelyiküknek szüksége van egy kis cívódára, feldobja a számukra hoszú ideje  megoldhatatlannak tűnő vita- kérdést: Kell-e, lehet-e fokhagymát tenni a lébe?
Tovább »

- Mikor főzött először halat?
- Mindig szerettem a halászlét. Amikor Bajára kerültem, akkor kollégáimtól – Dittler Ferenctől és Bernschütz Sándortól -  lestem el a főzés tudományát, de sokat segített sógorom is. Röviddel ezután már egészen ehető produkcióra voltam képes.  Ismert a módszer, bár mindenkinek megvan a saját technikája, de halban a Sobri mester által kialakított hagyományokhoz  igazodom. Jó tanítómestereim voltak, ezért nyugodtan mondhatom: ezen a téren egyre ritkábban hibázom.
Tovább »