 |
|
|
|
||
|
|||
|
Ritkán versenyeztetik főztjüket a halászlé igazi mesterei, hiszen tudják anélkül is, hogy az övék a legjobb a világon. A nagyszabású bajai népünnepély is főként a tizenkettedik éve rendre odasereglő vendégeknek szól, a helyiek inkább otthon, saját körben készítik a halaclit. Az igazi tudás birtokában kevesen vannak, a halászléfőzés egyetlen más „konyhai” tevékenységhez sem hasonlítható. S aki a szakácskönyv után nyúl, jobb, ha a bográcsot már be sem piszkolja, tanulni ugyanis csak egy mestertől lehet, olyantól, aki betekintést enged a szertartás nagy titkaiba. |
|
Azt mondják: a bajaiak, ha elkerülnek Sugó-parti városukból, és valahol messze idegenben összeverődnek a borospoharaik, bizony mindenből egyet emlegetnek. Egy jó focistát – a Tojást -, egy jó nőt – az Évát -, egy jó halászlét – a bajait. Szoros kivételt képeznek a bajai kosárlabdázók, ez esetben csak a jobbakat felsorolni is kevés lenne egy este. És hát a Sugó partja is megér egy kitérőt, mert itt üzemelt hosszú évtizedekig, míg le nem égett, az egyetlen jó kocsma. Árterületen, tegyük hozzá, és öreg bajaiak a megmondhatói: nagy víz idején mindig ki volt téve néhány pár gumicsizma a gátra, hogy a törzsvendégek mindennapi betevőjükért a pulthoz gázolhassanak. |
|
Kilenc éve egy tavaszi reggelen azt hitte, bálás ruhákra várakozik a tömeg a művelődési ház előtt. Megdöbbent, amikor kiderült: az első halászléfőző népünnepélyre jelentkezők torlaszolták el a bejáratot. Béres Béla, a fieszta főszervezője egykori vészforgatókönyvekről, kétségekről, valamint a halászléfőzéshez kapcsolódó élményeiről beszél. |
|
Baján osztogatnak. A kedvezményezetteket könnyű felismerni. Kezükben nagy szatyorral lépnek ki a művelődési ház ajtaján, semmi jelét nem mutatják a szégyennek. Sőt, elégedettség olvasható le arcukról, mintha az mondanák: Nagy baj már nem lehet, ezt is elintéztem! Néhány nap alatt többszázan érezhettek így. Ők idén is részesei lesznek a halászléfőző népünnepélynek. |
|
Jól bevált rendezvényünk nem verseny, nem a különböző módon készült halászlevek és készítőik küzdenek meg egymással, hanem ünnep, a város és a „lé” ünnepe. Éppen ezért, sajátos módon az összes résztvevő azonos eséllyel indulhat az „ÉV HALFŐZŐJE” címért folyó nemes versengésben. A regisztrált főzők között sorsolással döntjük el a helyszínen, hogy ki viselheti egy éven keresztül a kitüntető „ÉV HALFŐZŐJE” címet, és veheti át az értékes jutalmat! |
|
Az egész város lázasan készülődik a bajai halászlé közelgő ünnepére. Ha már van is némi gyakorlat a szervezésben- az idei lesz az ötödik ilyen ünnep a sorban -, a millennium tiszteletére felállítandó kétezer bogrács és főzőhely új és minden eddiginél nagyobb kihívást jelent. Meg kell szervezi, hogy mindenkinek meglegyen a kijelölt helye, az égő fa alá való lemeztálcája. Nem könnyű feladatod ad az is, hogy a kétezer főzőember körülbelül ugyanennyi gépkocsival kívánja a főzőhelyet megközelíteni, a kellékeket, így a bográcsot, a három lábat, a halat, és a fűszereket a tetthelyre juttatni. |
|
Ha költő lennék, városunk: – és a hallé- iránt érzett, túlhajtott szerelemtől fűtve bizonyára magasztos mondanivalójú ódát írnék arról a lakomával egybekötött, múlt évi népünnepélyről, ahol kedvem szerint csuda jól éreztem magam. Annyira, hogy a napkelte közeledtéig kitartók lelkesült résztvevői közé tartoztam. Igazi népünnepély volt az a nap, hírét máig nem mosta el az eső, pedig azóta sok víz elfolyt a Dunán. |
